Alapelvek

Hajléktalanok a Hajléktalanokért
Kulturális és Érdekvédelmi
Egyesület

1134. Budapest Róbert Károly Krt. 102 Tel: 06-1-450-11-48 Mobil: 06-30-384-47-25
E-mail: hhekocsis@freemail

BEVEZETŐ AZ EGYESÜLET MŰKÖDÉSÉNEK ALAPELVEIBE.

Alapítva: 1997 XII. 01. napján
Tartósan alkoholmentes, absztinens hajléktalanok kezdeményezésére Alakítottuk meg.
Az egyesület alapító tagjai tíz főből áll.
Az alapítók a Pro Domo védett szálló lakói voltak.
Célunk a saját és társaink sorsának a jobbra fordítása.
A kikerülés keresése a hajléktalanságból.
Valamint az ehhez tatozó feladatok, de ugyanakkor a hajléktalanság negatív érzésének az enyhítése a valahova tartozás érzése.
Változni és változtatni!
A SZERVEZETET A BÍRÓSÁG, 1998-BAN JEGYEZTE BE. Nyilvántartási szám: 7961.
A 13 PK. 60. 604/1998/19.-SZÁMON.
1999-ÓTA KÖZHASZNÚ SZEREVEZETKÉNT MŰKÖDÜNK.
Adószám: 18162455-1-41
K. S. H. Számjele: 18162455-9133-529-01
Bankszámlaszám: 11710002-20083416

A KÖVETKEZŐ TÉMAKÖRBEN

EGÉSZSÉGMEGŐRZÉS
BETEGSÉGMEGELŐZÉS
SZOCIÁLIS TEVÉKENYSÉG
CSALÁDSEGÍTÉS
NEVELÉS, OKTATÁS
KÉPESSÉGFEJLESZTÉS
ISMERETTERJESZTÉS
KULTURÁLIS TEVÉKENYSÉG
A vállalt tevékenységeket komplex feladatként kell kezelni az előbbre jutás a gyógyultak számának növelése érdekében.

Az egyesületnek két fő működési területe van.
Az Álom Klub és a koordinációs iroda.
Az egyesület legfontossab célja a hajléktalanok lakhatásának és munkába állítása, valamint az ehhez kapcsolódó átképzési program.
Felkészítés az önálló életre.

1. Egyesületünk önsegítő csoportként működik, összefogva biztosítva támogató szerepét mindazok számára, akik szembenéztek a hajléktalansághoz vezető okokkal és vállalják saját és társaik életvitelnekk változtatását a társadalomba váló vissza illeszkedést.
2. Célkitűzésünk a szociális helyzetük miatt hátrányos helyzetű, valamint a társadalom perifériájára szorult hajléktalan emberek segítése, ezek erkölcsi és anyagi támogatás és tagjaik érdekvédelme.
3.    Munkánkban kiemelt helyen áll az aktív életkorban lévő, absztinenciát vállaló hajléktalan emberek
képviselete. Természetesen ez nem zárja ki a mássokkal való törődést. Támogatjuk az alkoholizmusban, mind a szenvedélybetegségben szenvedők gyógyulási szándékát, csoportterápia, mentálhigiénés és életmódbeli tanácsadás biztosításával, szükség esetén egészségügyi vagy rehabilitációs intézménybe juttatásával, a krízishelyzetek orvoslásával.
4. Célunk a gyógyult alkoholbetegek társadalmi integrálódásának segítése és támogatása, és ezzel egyidejűleg a társadalomban meglévő előítéletek csökkentése.
Egyesületünk fő működési terepe az „Álom” Alkoholmentes Klub, ahol heti rendszerességgel találkozunk. A közösségi élet mindennapjai a szabadidő értelmes és kulturált eltöltése jelentik a klubtagok számára a polgári társadalomba való visszailleszkedés folyamatának első lépéseit.
Ugyan akkor családok széthullását akadályozzuk meg és párkapcsolatok alakulnak ki.
6. A Klubélet során előadásokat szervezünk az alkoholizmus és az absztinencia kérdésköréből kirándulásokon, veszünk részt, mozi és színházlátogatásokat szervezünk, sportolunk (nyári evezés, röplabda, foci, sakk, stb.), videofilmeket nézünk a szenvedélybetegekről, valamint olyan tragédiákat vagy drámákat vezetnénk de még a programokban, ami megtörtént eseményeken alapszik, vagy akár velünk is előfordult az életünk során és ezeket közösen elemezzük.
(A legjobb példa az elrettentő példa.) Nyitottak vagyunk minden olyan tevékenység iránt, amely az önkifejezést segíti, a közös sors feldolgozását és ezen a lelki állapoton, vagy egyéb tragédián a túlhaladást segíti elő.
7. A társadalomba való visszailleszkedés lényeges elemének tartjuk, hogy tagjaink kezdeményezni merjék megromlott családi kapcsolataik helyreállítását. Minden rendezvényünk nyitva áll a családtagok és a barátok előtt.
8. A klub keretében a rehabilitáció elősegítésére, szakember vezetésével, konfliktuskezelő csoportot működtetünk. Időszakos rendszerrel.
9. A klub mellett koordinációs iroda működik, ahol addigtológiai, egészségügyi, ügyintézési, elhelyezkedésekkel és lakhatási lehetőségekkel kapcsolatos információkat és tanácsokat nyújtunk egymásnak, szükség esetén szociális munkások és pártoló tag orvosunk segítségét is igénybe véve.
10. Szakmailag együttműködünk a hajléktalan intézményekkel és az alkohol problémával foglalkozó szervezetekkel. Egymás programjain kölcsönösen részt veszünk (találkozok, konferenciák, továbbképzések, szakmai viták stb.).

11. Terveink között szerepel egy budapesti hajléktalan nap megszervezése, melyen szabadtéri sport és kulturális programok "ürügyén" az egymással való törődése. Reményünk, hogy így a hajléktalanok szélesebb köréhez jut el egyesületünk célkitűzése és az absztinencia gondolata. Megtesszük az első lépéseket a társadalom felé, hogy eloszlassuk az általánosítás és a megalázó véleménynyilvánítást.
Ne alkosson olyan ember véleményt a mennyországról, aki még nem járta meg a poklok-poklát!
12. Az alkoholfüggőség, a munkanélküliség, és a hajléktalanság együttesen jelentkező probléma.
Ebből következően a nehézségek folytán hátrányos helyzetbe került egyének köre is többé-kevésbé azonos.
13. A segítségnyújtás módja ezért fel kell, hogy ölelje mindhárom problémaformát.
Elemeiben tartalmaznia kell a komplex megoldás lehetőségét. (Az egyénre lebontott módszerek természetesen attól függnek, hogy kinek a számára, mely tevékenységnek kell privilégiumot élvezni, illetve ki számára minek a megoldása a leglényegesebb.)

A helyi (nagyvárosi) viszonyok kétségtelenül meglévő előnyei mellett magában rejtik annak hátrányait is:
    Elkallódás lehetősége,
    Magára hagyatottság érzése,
    Segítségnyújtás szükségességének fel nem ismerése,
    Bűnöző életmódú csoportokhoz történő csapódás,
A fentiek egyértelműen meghatározzák a célkitűzéseket és az elvégzendő feladatokat is, amelyeket a későbbiekben részletesen fejtünk ki. Az előzőkben és az ezt követő leírásokban keverednek a már megvalósított és hagyománnyá vált programok is, így áttekinthetővé válik az eddigi munka és az ezt követő is.
TOVÁBBÁ
ALKOHOLFÜGGŐSÉG KIALAKULÁSÁNAK MEGELŐZÉSE ALKOHOLMENTES ÉLETMÓD KIALAKULÁSA MEGVALOSULT ABSZTINENCIA MEGŐRZÉSE ÁLLANDÓMUNKAVÁLALLÁS SZÜKSÉGESSÉGÉNEK FELISMERTETÉSE
A MUNKÁBA ÁLLÁS ELŐSEGÍTÉSE
A MUNKAVISZONNYAL RENDELKEZŐKNÉL A MUNKAHELY MEGŐRZÉSE
HIT, ERŐ, AKARAT.

A társadalomba történő reintegráció fontos feladata a szabadidő kultúrált, hasznos eltöltése.
Biztosítása, az erre való igény felkeltése, kielégítése.
A hajléktalanok lakhatásának megoldása. (Ennek megoldása nem képezi a projekt tartalmát.)
A célpontot elsősorban az egyesület tagsága mellett működő absztinens tagjai alkották:
- 1999-ben 20 Fő.
- 2000-ben 30 Fő.
- 2001 Októberében 40 Fő és 12 gyerek.
- 2002 novemberben 57 Fő az egyesület tagság és klub tagsága

Egyre több család és magánember csatlakozik a Klub programokhoz.
Túlmenően szervezetünk nyitott a fővárosban és környékén élő céljainkat elfogadó azok megvalósításáért tenni akaró, hozzánk forduló hajléktalanok és hajlékkal rendelkezők számára.
Mind az egyesület, mind a klub tagságát bővíteni kívánjuk a budapesti hajléktalan szállókkal történő kapcsolat szorosabbra fűzésével. Ezzel egyre inkább növelhető a tevőleges munkában résztvevők száma, és így csökkenhető az elkallódás veszélye valamint a visszaesések száma is. Ugyanakkor csökkenthető az orvosi ellátások költsége.
Az alkoholfüggőség kialakulásának megelőzése, (prevenció) részben tagságunk segítségével,
Részben a TÁMASZ gondozók, valamint a hajléktalan szállókkal való rendszeres kapcsolattartás révén működik.
Az alkoholbetegeknek az első lépés megtételéhez segítségünkre van Pomáz-Kiskovácsi II. addiktológiai intézet. Együttműködési szerződés keretén belül, amit Dr. Pándi László főorvos úrral kötöttünk. Kapcsolatban állunk még a Nyírő Gyula korházban Dr. Funk főorvos úrral, valamint a Merényi kórházzal.
Mivel a klub a XIII: kerületben van így felvettük a kapcsolatot az önkormányzatnál Dr. Borszéki úrral és így szélesebb körben tudjuk a segítséggyújtást alkalmazni.
Vagyis felveszzük a kapocslatot a lakossággal is.
Összességében az egyesület szeretne egy olyan lakhatási és munkahelyi modellt megvalósítani, ahol az ott lakók az önfenntartás mellet egy bizonyos idő után többlettermelést tudnak produkálni és ezt a hasznot a saját lakhatásuk megoldására fordítják.
Mi is történik valójában?
1999 április 17-én kopjafát és emlékkövet állítottunk az 1998-99 telén méltatlan halállal elhunytak emlékére. (ez a megemlékezés hagyománnyá alakult)
A működésünk során a Fővárosi Szociális és lakásügyi bizottságtól egy lakást nyerünk. A közösségi munkának és az egyéb programoknak köszönhetően 11 Fő, került ki a hajléktalanságból különböző módon pld. albérlet, visszakerült a családjához, lakást bérelnek. Több főnél tudtunk úgy segíteni, hogy elkerüljék az utca borzalmait. A hajléktalanok egyesülete megalakulása óta elkezdődött a társadalom és a hajléktalanság közti előítéletek csökkentése
Éreztetni tudjuk, hogy a hajléktalanság is rétegződik
A kapcsolatok révén sok hajléktalant tudunk elhelyezni különböző munkahelyeken.
Egy családnak lakást béreltünk egy évig a fővárostól nyert pályázati pénzből.
Kirándulásokat tudtunk szervezni az ország különböző pontjaira.
Megszerveztük az első hajléktalan bált.
Voltak újság cikkek rádióriportok és Tv felvételek vannak saját videó felvételeink, különböző esményekről.
3 tagunk számítógépes tanfolyamot végzett, sajnos igény lenne az időszakos tanfolyamokra csak a pénz kevés. Sok hajléktalant tudnánk beiskoláztatni, és munkahelyet tudnánk biztosíttatni a számukra. Persze vannak olyan egyszerű segítségek is, ami naponta fordul elő, de ezeket már nem részletezem. Talán ennyit dióhéjban
Szeretnénk, ha a szakma jobban megértené, hogy mi a közvetlen segítségnyújtást naponta alkalmazzuk, és ez nem egy program, hanem emberség. Ezek a dolgok spontán jönnek.
Engedjenek meg egy spontán történetet a sok közül, ami nem a papír- munka feltétele, hanem az a hiánypótló segítség, amihez nem kell más csak a jó kapcsolatok azonnali kihasználása.
Felhívott X. Y. hogy egy hete van utcán, és senki nem tud konkrétan segíteni, csak küldözgetik ide-oda. Főiskolai végzettséggel sem képes megoldani a saját problémáját, mert időpontokat kap és nem közvetlen segítséget. Hétfőn hívott fel és kedden már bejuttattuk a fapadra.
Ugyanakkor csütörtökön már az Alföldi utcai FSZKI. Átmeneti szállóján el volt helyezve. Amit sajnálatosnak tartok, hogy ez más esetben heteket, hónapokat vesz igénybe. Vagyis ezeknek a dolgoknak nem protekciós úton kellene működniük, hanem férőhelyek kialakításával és kulturáltabb lakóhelyekké módszerekkel.
Gondolok itt az elhelyezések lassúságára és arra, hogy egy hajléktalanná vált embernek minden helyen meg kell ismételni, hogy miért lett egyáltalán hajléktalan. A fapadok borzalmaira a bekerülés közben történt megalázkodásra.
Mi is történik valójában?
Még jobban megtörik az embereket, és mire szállóra kerülne már nem is biztos, hogy akarja az elhelyezést, mert idő közben sikerül úgy leépülnie, hogy beletörődik az utcai csavargó életmódba.
Úgy gondoljuk, hogy az olyan szervezetek, mint a miénk is a működésükhöz szükséges pénzt nem pályázati úton kellene biztosítani, hanem állami normatíváként.
Akkor a szervezetek működése és eladódódása kiküszöbölhetővé válna, mert a pályázatok bizonytalanok és a kért támogatás negyedrészt kapják meg az alulról felkapaszkodók
A programok olyan hiánypótló feladatokat látnak el, ami az önállóságot és a társadalmi reintegrálódást segítik elő

Célunk, hogy bemutassuk a gyakorlatban, hogyan kell a szabad időt hasznosan eltölteni.
Hogyan lehet úgy beilleszkedni a társadalomban, hogy ne érezzék az emberek azt, hogy hajléktalanok.
A saját önkontroljuk és önbecsülésük valamint magabiztosságuk megerősítése a cél.
A szabadság érzete a kulturált mozgás az élet bármely területén.
Ezekhez és a hasonló dolgokhoz a négy fal közül ki kell mozdítani az embereket.
Az egyesület a tevékenységét úgy hajtja végre, hogy a hajléktalanok minden rétegéhez szól.
Bárki részt vehet a rendezvényeinken és klubnapjainkon a kikötésünk az, hogy vállalja arra az időre az alkohol mentességet.

Mi is ennek az értelme?

Az hogy az évek során olyan emberek tették le a poharat és vállalták az alkoholmentes életet, akik úgy kezdték, ahogy azt már a fentiekben említettem.
Nagyon sokat számit a példamutatás és az emberek a pokol megjárása előtt észbe kapnak, és bár nem tudják lakásra váltani ezt az akaratot, de elviselhetővé tudják tenni a hajléktalanságot.
Az abszinencia tartásához és a megerősödéshez helytelennek tartom, az erőltetett tematikus és csoportterápiákat.
Mert az ember egyik rabságból átesik a másik rabságba, ami ugyanúgy fogva tartja, Miért csakhogy ezt nem a szabad akaratából választotta, hanem egy külső kényszer hatására.
Az alkohol problémát nem lehet és nem is szabad örökösen visszaidéztetni, hagyni kell, a klienset a jövő felé kacsingatni és a számára a legalkalmasabb hiány pótló eszköz kiválasztására, és ez lehet bármi, ha az önállóság jó irányát adja.
A rehabilitációs Szállók nagyon jók de megalakulásukkor megalkotják és szabályokba rögzittik a saját csapdáikat a valamire való rákényszerítéssel.
Nem azt kell tárgyalni nap, mint nap ki mennyit ivott.
Nem emlékeztetni kell, hanem felejtetni.
Sok olya program és kérdés van, ami itt. Nincs jelezve, ilyen, pl. a lakhatási és munkahelyi modell. Az egész hajléktalan ellátó renszer újra szabályozása, az utcán élők elhelyezése, ami mindannyiunk érdeke, mert nem lehet mindaddig világvárosról beszélni, ha az utcák tele vannak hajléktalanokkal.